aug
25

A Philips márkanévről kevés szó esik, ha monitorokról beszélünk, pedig a gyártó sem tegnap lépett be a kijelzők piacára. Az idei évben azonban megmozdult valami, a gyártó marketingje erősödni látszik, aminek látható jele az olvasók számára az, hogy most egy ilyen monitort tesztelhettünk. A Brilliance 235PL típus, mint irodai LCD monitor van jelen a gyártó kínálatában, de véleményünk szerint otthon is megállja a helyét, sőt abban is biztosak vagyunk, hogy sokan keresnek ilyen tudású kijelzőt otthonra. Ez a típus ugyanis nem a TN panellel és a mögé (pontosabban a kávába) helyezett W-LED háttérvilágítással akar kitűnni a vetélytársak közül, hanem néhány kényelmi és energiatakarékos funkcióval. Előbbi nem más, mint az állítható magasságú, dönthető és forgatható kijelző, ami többek között portré módot is kínál, míg az utóbbi a PowerSensor. Ezektől, pontosabban az állítható állvány funkciótól egyébként érthetetlen módon a többi gyártó a legtöbb esetben megfosztja vásárlóit, vagy csak a (fél)professzionális kategóriában nyújtja ezeket, pedig pontosan a TN+film panel az, ahol a szűk látószög miatt szükség lenne a széleskörű beállíthatóságra. Véleményünk szerint ez sokkal fontosabb, mint az, hogy milyen vastag vagy épp vékony a kijelző, ebbe a versenybe pedig a Philips most nem szállt be. A PowerSensorral, vagyis az ahhoz hasonló megoldással találkozhattunk már más kijelzőknél is, de nem mondhatjuk igen elterjedtnek. Ez esetben nem másról van szó, mint a kávába épített infravörös egységről, ami a visszaverődés alapján dönti el, hogy ülnek-e a kijelző előtt. Ha nem, akkor első lépésben csökkenti a fényerőt, majd kis idő elteltével készenléti állapotba helyezi a kijelzőt, de a szenzor továbbra is aktív marad. Amint a felhasználó visszatér, a szenzor ezt érzékeli, majd azonnal visszaáll az eredeti állapot és lehet folytatni a munkát, játékot vagy amit éppen csináltunk előtte. A kritikusok érvelését megelőzően el kell mondanunk, hogy ez a funkció azért jobb, mint az operációs rendszerbe épített szoftveres, időalapú megoldás, mert a PowerSensor az aktuálisan futó alkalmazástól függetlenül is kikapcsolja a monitort, míg a Windows energiagazdálkodás nem. A PowerSensort egy-két gombnyomással inaktiválhatjuk, ha olyan tevékenységet folytatnánk, amelynél távolabbról néznénk a kijelzőt és nincs igény a lekapcsolásra – például filmnézés közben. Több fokozatban állíthatjuk az érzékenységet, azaz pontosabban azt, hogy milyen távolságon belül érzékelje a felhasználót. A kijelzőt analóg és DVI bemeneten keresztül csatlakoztatható a PC-hez, notebookhoz. HDMI nincs, ami irodai monitor lévén nem meglepő, ugyanakkor a DiplayPortot hiányoljuk. Helyette a bal oldalon van egy USB port, ami szintén nagyon hasznos, ha például telefonunkat be akarjuk dugni tölteni vagy egy pendrive-ot akarunk csatlakoztatni és nem akarunk az asztali gép mögött turkálni, az előlaphoz hajolgatni (feltéve, hogy nem asztalon van a gépház is). A hangszórókat 3,5 mm-es jack kábellel lehet összedrótozni a hangkártya kimenetével, ezen felül pedig egy fejhallgató-csatlakozót is kapunk, ami már tényleg kimeríti a kényeztetés fogalmát. Kalibrált állapotban a legnagyobb eltérés DeltaE 3,0, a minimum pedig 1,0, ami már jónak számít. Az eredmény ennél is jobb lehetett volna, ha a teljesen feketétől és az 50%-os szürkéig pontosabb lenne a színvisszaadás, de ez a monitor erre képes. A 121 cd/m² fényerő mellett 0,18 cd/m² fényerőt mértünk a feketeponton, ami 670:1 kontrasztarányt jelent. A színlefedettség gyakorlatilag az sRGB-vel egyezik meg, itt-ott picit jobb nála, de TN panel esetében nem várhatunk jobbat. Végül megmértük az input lagot is. Nos, a szokásos stopperes mérések, 3-4 századmásodperc körüli értékét mutattak, ennél jobbat is láttunk már. A betekintési szögek terén nem voltak nagy elvárásaink. Tulajdonképpen ez a fotó szemlélteti legjobban, hogy miért jó az, ha széles tartományban állítható a kijelző dönthetősége és elforgathatósága. Főleg alulról nézve van szükség komolyabb beavatkozásra. A fogyasztás mérésére külön gondot fordítottunk, hiszen a monitor EPEAT Gold minősítéssel rendelkezik, illetve kíváncsiak voltunk a PowerSensor hatékonyságára is. Kalibrált állapotban képernyőtartalomtól függően 16,7-18,7 wattot mértünk, ami teljesen elfogadható, a hasonló méretű LED-es kijelzőknél ez jónak számít. A PowerSensort bekapcsoltuk, és hagytuk, hogy működésbe lépjen. A fényerő csökkentésével a fogyasztás 11,7 wattra csökkent, majd a háttérvilágítás kikapcsolásával a szenzoros készenléti állapotban 1,4 watt teljesítményfelvétel volt mérhető. Összegezve a tesztet, a monitor képminősége bizonyos szempontokat vizsgálva a TN+film vetélytársakhoz képest viszonyítva nem rossz, de a válaszidő és a fekete színvisszaadás csak közepesre sikeredett. Szigorúan nézve a HDMI vagy DisplayPort hiánya aggasztó lehetne, hiszen a hangot így külön kábellel kell átvinni, de ha úgy nézzük, a DVI bőven elegendő (amihez kábelt is találtunk a dobozban), pláne, hogy van HDCP támogatás, és extraként pedig fej/fülhallgató-kimenetet is kapunk. A PowerSensor jól teljesített, nekünk kifejezetten tetszenek az ilyen típusú megoldások, így legalább nem kell feleslegesen kapcsolgatni a kijelzőt, ezt elvégzni helyettünk automatikusan.

A bejegyzés trackback címe:

https://monitorok.blog.hu/api/trackback/id/tr154473250

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása