A legutóbbi alkalommal, amikor megvizsgáltunk négy 24 colos monitort, arra a következtetésre jutottunk, hogy az általunk "divatmonitoroknak" titulált TN+film panel köré épülő típusok, ha nem is makulátlanok, azért a többség számára tényleg jók. Ha az ember nem egy komolyabb IPS vagy PVA paneles monitor mellett használja nap mint nap, akkor nem veszi észre, hogy mennyivel gyengébb minőséget képviselnek ezek a modellek. Ez egyébként az árakon is meglátszik, hiszen ezekért általában az IPS-alapú típusok felét kérik. Korábbi ígéretünkhöz híven újabb monitorokat "teszteltünk" le, amelyek már mind IPS panel köré épülnek, és 120 000 forint környéki induló árat kérnek el értük. Ez a három típus az Asus PA246Q, a Dell U2410 és a Fujitsu P24W-6 IPS. Közülük talán a Dell U2410 a legismertebb, hiszen már nem mai gyerek, az interneten fellelhető cikkek ódákat zengenek róla. Az Asus PA246Q nemrégiben jelent meg, ez gyakorlatilag az Asus első professzionális felhasználásra szánt monitora, míg a Fujitsu P24W-6 IPS-t, bár nem grafikusoknak, de szintén munkára ajánlják. Az Asus PA246Q fekete, szögletes és keskeny kávájával, középen Asus logóval, négyzet alakú talpával, ha nem is csúnya, de egyértelműen látszik, hogy nem a szoba díszének szánták, mint manapság sok más olcsóbb típust. A Dell gyakorlatilag ugyanaz az ízlésvilág külsőre, az alsó káva keskenyebb, de szintén rideg és olyan semmilyen, mondhatni "szimplán monitor" (amivel amúgy szerintünk nincs baj). A Fujitsu tervezőmérnökei egy picit tovább mentek, mert modellje bézs színével, enyhén lekerekített formáival talán ízlésesebbnek mondható a másik két riválisnál. A három monitor közös jellemzője, hogy támogatják a portré (pivot) módot, tehát a kijelző elforgatható 90 fokkal, hogy a weboldalakat könnyebben olvassuk. Ezenkívül jó munkásmonitorhoz híven mindhárom támogatja a magasságállítást, és elvileg mindhárom elforgatható jobbra-balra is. Azért a kitétel, mert bár a Fujitsu ezt elvileg támogatja (lásd a gyártó weboldalát), a gyakorlatban ez nincs így. Az IPS paneles monitorok oldalról jóval vastagabbak ("combosabbak"), mint TN+film paneles társaik, ami egyébként őket kézbevéve is egyértelműen érződik, hiszen jóval nehezebbek azoknál. Az IPS panelek másik érdekessége, hogy elég komolyan melegszenek, ezt a gyártók szerencsére nem felejtették el, mert mindhárom típus hátoldala szellősre sikerült. A kezelőszerveket tekintve elégedettek lehetünk, bár ha panaszkodni szeretnénk, akkor lenne mire. Az Asus gombjaival nincs baj, de sötétben fogalmunk sincs, hogy éppen mit nyomkodunk, míg a Dellel és a Fujitsuval az a bajunk, hogy a működést jelző kék led folyamatosan világít, ami sötétben elég zavaró, ha nincs háttérvilágítás. Csatlakozók terén egyértelműen a Dell viszi a prímet, van rajta D-Sub, két DVI-D, HDMI, DisplayPort, komponens, kompozit, USB, kártyaolvasó, így nem lehet rá panaszunk, de ez a Delltől már generációk óta megszokott, csúcsmonitorjaikat telipakolják mindennel, ami éppen divatos. Az Asus nem szórakozásra, hanem inkább munkára szánt monitora sem szégyenkezhet, hiszen a videóbemenetektől eltekintve ugyanúgy támogatja a legújabb szabványokat. A Fujitsun analóg, digitális és DisplayPort csatlakozót, illetve USB-portokat találunk. Bekapcsolás után az OSD-be vezet az első utunk, ha be szeretnénk állítani a fényerőt, a kontrasztot és a színeket. Az Asus PA246Q profihoz méltóan a szokásos filmezős, képnézegetős profilokon felül sRGB és Adobe RGB színteret emuláló beállításokkal is rendelkezik; ugyanez elmondható a Dellről is. Értelemszerűen mindhárom monitoron beállíthatjuk a fényerőt és a kontrasztot, illetve a három alapszín erősségét, de erre az Asus rátesz egy lapáttal, mert hat szín erősségén változtathatunk. Ezenkívül a szokásos dolgokat találjuk a menürendszerben: színhőmérsékletek, gamma, bemeneti forrás beállítása, OSD pozíciója és nyelve, a Dellen a PIP forrása és módja, mérete, pozíciója, illetve élessége és ráközelíthetünk (zoom) a kijelzőn megjelenő tartalomra. Összességében a Fujitsu szimpla, puritán, az Asus egyértelműen a színekre fekszik rá, míg a Dell emellett a videóbemeneteknek köszönhetően a külső forrásból származó tartalmak megjelenítésére fekteti a hangsúlyt. Az Asus PA246Q támogat egy úgynevezett QuickFit menüt is, amellyel különböző szabványokhoz igazíthatjuk a monitoron megjelenő tartalmat, így nyomtatásnál ezzel már nem kell foglalkoznunk. A menü felkínál centiméter- és inch-alapú méretezést, A4-es méretet, illetve számos más szabványt, lásd fentebb a videót. Most pedig essen néhány szó a belsőről is! A poént már lelőttük, hiszen az már kiderült, hogy mindhárom típus IPS panel köré épül. Mit érdemes tudni az IPS-ről? Hogyan viszonyul a TN+filmhez és az MVA/PVA-hoz? Nos, az IPS alapvetően egy drága technológia, direkt grafikai munkát megcélozva fejlesztették ki, ennélfogva színhűsége kifogástalan, és a színek különböző szögekből való torzulása is jelentősen kisebb a másik két technológiához képest. Legnagyobb problémája korábban az alacsony kontrasztarány és a magas válaszidő volt, utóbbit idővel megoldották a gyártók, míg előbbin sokat javítottak. Ám ha őszinték szeretnénk lenni, ez a paraméter a PVA-nál még mindig jóval gyengébb, egy újgenerációs (p/h/s/e/X-)IPS paneles monitor esetében a 800:1-hez kontrasztarány már kítűnőnek számít, de ennél általában kevesebbre képesek, ebből következően nem éppen a sötétben való filmnézésre találták ki őket (hanem mint említettük: munkára). Gyári állapotban az Asus és a Dell sRGB módban nagyon jól teljesített, az átlag deltaE 1,4, illetve 3 lett, az már más kérdés, hogy ezekhez az értékekhez 260 cd/m2-es fényerő párosul, ami nem éppen szemkímélő. Az Adobe RGB módok közel sem kalibráltak, de a szürkeárnyalatokat egész jól beállították. A Fujitsu Office módban teljesített a legjobban. A kalibráció során nem igazán jártunk sikerrel, a Dellt és az Asust sehogysem tudtuk jól beállítani (custom color módban próbálkoztunk), valószínűleg valamit figyelmen kívül hagytunk, ellenben a Fujitsuval ezen a téren nem volt gond. Bár a színek kalibrálása nem sikerült, a szürke árnyalatai jól beálltak. Később a fényerő kimérésének segítségével kiszámoltuk a 120 cd/m2-es fényerőhöz párosuló kontrasztarányt, és az Asus illetve a Dell esetében 600-700:1 körüli értéket mértünk ki, míg a Fujitsu 800:1-hez értéket produkált. Annyit érdemes tudni ezekről a monitorokról, hogy ahhoz, hogy ilyen magas kontrasztarányt érjünk el, minimálisra, azaz 0-ra kell állítani a fényerőt, ebből következően a fekete sosem lesz igazán fekete. A kalibrálás után a szokásos szemmel tesztelés következett, először sötét szobában a feketét vizsgáltuk. Ezen a téren már nem ért minket meglepetésként a három IPS-paneles monitor szereplése, miután a HP ZR24w-t már korábban leteszteltük: sajnos teljesen feketéről közel sem beszélhetünk. Ennek ellenére még számunkra, kóros filmnézők számára is elfogadható mértékű a fekete világossága, amennyiben (és ez fontos) 0-ra állítjuk a fényerőt. Egyébként mindhárom panelen megfigyelhető némi bevilágítás a szélekről, ez talán a Dellen a legfeltűnőbb a bal alsó sarokban. A panel homogenitását az egyszínű barnateszttel vizsgáltuk. Ebben a tesztben ki szokott jönni, hogy a TN+film panelek már szemből nézve is a szélek felé sötétednek, sokszor ugyanez igaz a PVA-panelekre is, és most az IPS-ek sem kápráztattak el minket különösebben; bár az Asus már majdnem tökéletesnek tekinthető, a Dell már korántsem az, a Fujitsu pedig fantasztikusan gyengén szerepelt. A szürke gradiensekre is vetettünk egy pillantást (balról jobbra, fentről lefelé) és ezen a téren mondhatni tökéletes volt mindhárom monitor, a folytonos átmeneteknél nem találkoztunk sávosodással. Ha választanunk kéne a látottak alapján, akkor utóbbi három IPS-paneles monitor közül egyértelműen a Dellt mondanánk. Tud annyit, mint az Asus, miközben olcsóbb annál. Nyilván a QuickFit funkció sokat segíthet egyeseknek a munkában, és ha ez szempont, akkor az Asus az egyértelmű választás, de ha átlagfelhasználót vagy hobbigrafikust veszünk alapul, akkor a Dell tűnik jobbnak. Az Asus PA246Q ettől függetlenül egy nagyon jól sikerült, profi felhasználásra szánt monitor, és ha ténylegesen ezzel keressük a kenyerünket akkor az a 10-15 000 forint már nem oszt, nem szoroz. Az Asus mellett szól a 30 napon belüli "világító pixel" garancia is (ZBD, vagyis Zero Brilliant Dot garancia). A Fujitsu P24W-6 IPS tudását és funkcionalitását tekintve lemaradásban van a másik két típushoz képest, cserébe valamivel olcsóbb és kicsit dizájnosabb, mindemellett mi inkább a drágább modellek valamelyikét választanánk.

A BenQ bejelentette legújabb 3D-s kijelzőit, melyek XL2420T és XL2420TX jelzéssel kerülnek az üzletek polcaira. A 24 hüvelykes újdonságok LED-es háttérvilágítású TN panelre épülnek, a natív felbontásuk pedig 1920x1080 pixel. A megjelenítők 170 fokos vízszintes és 160 fokos függőleges betekintési szögekkel, 350 cd/m²-es fényerővel és 1000:1 statikus, valamint 12 000 000:1 dinamikus kontrasztaránnyal rendelkeznek. A szürkéből szürkébe váltás esetén a válaszidő mindkét modellnél 2 ms, míg a maximális frissítési frekvencia 120 Hz lesz, vagyis a 3D-s megjelenítés aktív szemüvegen keresztül lehetséges. A termékek rendelkeznek egy USB HUB-bal, mely három portot kínál, a bemenetek tekintetében pedig egy D-Sub, egy DVI, két darab HDMI 1.4-es és egy DisplayPort 1.2-es interfész található rajtuk. A BenQ számos extra funkcióval vértezte fel a megjelenítőket, melyeket elsősorban a first person shooterek rajongóinak ajánl a vállalat, vagy inkább a Counter-Strike kedvelőinek, ugyanis a beépített két FPS Mode a Counter-Strike 1.6 és a Counter-Strike: Source játékokhoz tartalmaz optimalizált megjelenítési beállításokat. Szintén érdekes funkció a Smart Scaling, ami 4:3 képarány mellett 17 és 19 hüvelykes méretűre csökkentheti a megjelenített képet, de ugyanez a funkció elérhető 16:10 módban 22 colos mérettel, és 16:9 beállítással 19”-es, 21,5”-es, 23”-es, és az alapértelmezett 24”-es kiterjedéssel. Érdemes még megemlíteni az eQualizer színmotort, mellyel a kijelzők kifényesítik a sötét területeket, mindezt anélkül, hogy túlexponálnál a fényesebb részeket. A tekintélyes extrák sora még mindig nem ér véget, mivel a monitorok magassága is állítható, valamint a kijelzők vízszintesen és függőlegesen is forgathatók, emellett mindkét termékhez jár az S Switch távirányító a kényelmesebb vezérlés érdekében. A fentebb leírt részletek után adódik a kérdés, hogy az XL2420T és az XL2420TX miben is különbözik. Erre a válasz egyszerűen a 3D-s funkciók. Az XL2420T-hez nem jár semmi, vagyis venni kell hozzá egy aktív szemüveget, ami lehet akár az Nvidia 3D Vision 2 is, de a termék lényegében minden szabványos megoldást kezel. Az XL2420TX-hez már jár egy pár aktív szemüveg, valamint a termékbe be van építve egy IR emitter. Utóbbi kompatibilis a 3D Vision 2-vel is, de a mellékelt pápaszem már nem, így az NVIDIA csomagjából a nemrég bemutatott szemüvegre mindenképp szükség van. Természetesen a BenQ kezeli az AMD HD3D és az Intel InTru 3D technológiákat, valamint a keretrendszerek közül támogatott az iZ3D és a TriDef 3D is. A BenQ XL2420T és XL2420TX szállítása még ebben a hónapban megkezdődik. Az ajánlott fogyasztói árakról még nincs pontos adat, de az XL2420T már előrendelhető egy külföldi webáruházban 314 euróért.

Általánosságban véve elmondható, hogy az otthoni felhasználsára szánt 3D-s megjelenítőkkel foglalkozó cégek két táborra szakadtak. Az egyik tábor a bonyolultabb, drágább és kevésbé szemkímélő, ugyanakkor teljes felbontást kínáló, aktív záras technológiára épít, míg a másik a soronként polarizált FPR réteget alkalmazza, amihez elegendő egy pehelysúlyú polarizált szemüveg, viszont az egy szemre jutó megjelenített sorok száma megfeleződik. A HP ez utóbbi táborba lépett be a 2311gt típusjelzéssel ellátott kijelzőjével, ami nagy pálfordulás a gyártó részéről, hiszen a tavalyi 2310g modell még a 120 Hz-es aktív megoldásra épült. Ez egyben azt is jelenti, hogy az új modell nem kompatibilis az NVIDIA 3D Visionnel, de ez igazából nem probléma, mert PC-n a játékok 3D-s megjelenítését a monitorhoz járó DDD TriDef keretrendszer biztosítja, míg a videók valós idejű 2D->3D konverziójához a CyberLink szoftvere adja a támogatást. A D-Sub, DVI és HDMI bemenetekkel rendelkező, LED-es háttérvilágítású, 1920x1080 pixel felbontásra képes kijelző TN+film panellel rendelkezik, betekintési szögei ennek megfelelően maximum 170/160 fokosak. Az 5 ezredmásodperces válaszidejű monitor maximális kontrasztaránya 1000:1-hez, míg maximális fényereje 2D üzemmódban 250 cd/m², ami 3D-ben 100 cd/m²-re csökken. A HP2311gt passzív 3D-s kijelző ára 299 dollár, míg Európában 273 euróért lehet előrendelni, ami azt vetíti előre, hogy végleges ára az öreg kontinensen is 299 lesz, csak éppen euróban.

A külföldi bemutatók után végre Magyarországon is elérhetők a Samsung új, LED-es háttérvilágítással rendelkező PLS paneles üzleti monitorjai, vagyis az SA850 sorozatba tartozó S24A850DW és az S27A850D. A két készülék kétféle képátlót takar, amihez más felbontás is tartozik: az előbbi 24 hüvelykes változat 1920x1200, míg az utóbbi 27 hüvelykes 2560x1440 képpont megjelenítésére képes. A PLS (Plane to Line Switching) panellel rendelkező SA850 sorozat elsősorban a professzionális, grafikus felhasználókat célozza meg, ahol a színhűség, a 100 százalékos sRGB színtér, az egyenletes árnyalatok és a 178 fokos látószögek a fontossági sorrend elején foglalnak helyet. Várhatóan nem csak az irodai és professzionális felhasználók, hanem a játékosok zöme is elégedett lesz az új paneltípussal, mely 5 ms-os (szürkéből szürkébe) válaszidővel rendelkezik. A technikai paraméterek közül meg kell említeni a 300 cd/m² fényerőt és az 1000:1 statikus kontrasztarányt is, és a tipikus fogyasztás sem elhanyagolható, mely képátlótól függően 64-69 watt körül alakul. A nagyobbik modell egy DisplayPort és két DVI, a kisebbik pedig egy DisplayPort, egy DVI és egy analóg bemenettel rendelkezik, de mindkettőn van három darab USB 3.0-s csatlakozó. A kijelzők dönthetők, magasságuk állítható, vízszintesen és függőlegesen is elforgathatók, továbbá a falra is felszerelhetők, ha előtte az állványukat lecsavarozzuk. Az S27A850D modell beépített Picture-by-Picture (PBP) funkciót is kapott. Ez lehetővé teszi a különböző digitális forrásból érkező tartalmak megtekintését egy időben, egymás mellett, ha a felhasználó két számítógépet csatlakoztathat ugyanahhoz a monitorhoz a DisplayPort, vagy a DVI bemeneten keresztül. Az új modellek már kaphatók hazánkban is, mérettől függően 133 900 és 219 990 forintos ajánlott bruttó végfelhasználói árakon.

A Mimo kínálatában eddig is szép számmal szerepeltek kiegészítő monitorok, azonban a Magic Touch az első olyan széria, mely egyetlen USB 2.0 kábelről üzemel, vagyis a port nem csak az adatátvitelről, de egyben a táplálásról is gondoskodik. Felhasználási körének jóformán csak a fantázia szab gátat, használhatjuk másodlagos kijelzőnek, amin valamilyen munkával vagy kikapcsolódással kapcsolatos alkalmazások mindig szem előtt futnak, de beágyazott rendszerek, POS terminálok elsődleges monitoraként és beviteli eszközeként is megállja a helyét. A 10 hüvelykes megjelenítő felbontása 1024x600 pixel és kapacitív érintés érzékeny. Maga a hardver a négypontos multi-touch bevitelt is támogatná, de jelenleg csak egyetlen pontot képes követni, remélhetőleg a jövőben egy szoftverfrissítés formájában feloldják ezt a korlátozást. Kiegészítő panelként a legtöbb Windows és Mac operációs rendszerrel együttműködik, a tapicskolós bevitel azonban egyelőre csak Windows 7 alatt használható. A Mimo Magic Touch-nak lesz egy Deluxe változata is, ami egy beépített két portos USB hub-bal lesz több, ennek megfelelően a biztonság kedvéért tápegységet is mellékelnek. A Mimo Magic Touch egy elég nagy szögben dönthető bölcsőben ül, ennek használata viszont nem kötelező, egy mozdulattal kiemelhetjük belőle és használhatjuk kézben, mint egy tabletet, vagy a hátoldalán lévő szabványos VESA 75 pontokat igénybe véve rögzíthetjük. A 10”-es kijelzők sajnos nem adják magukat olcsón, a „sima” Mimo Magic Touch 299, a Deluxe pedig 329,99 dollárért már előrendelhető, a gyártó ígérete szerint a most leadott igényeket még karácsony előtt teljesítik.

Az LG a nyári hónapok közepén mutatta be a DX2000-es monitort, mely a szemüvegmentes sztereó 3D-t szeretné népszerűsíteni. A térhatás érzetét a kijelző előtti parallaxis lencse hozza létre, amely elkülönítik a jobb és bal szem számára szánt információt. Ez a legtöbb hasonló megoldás esetében csak akkor működik, ha a kijelzőt tökéletesen merőlegesen nézi a felhasználó, de az LG DX2000-hez hasonlóan a DX2500-ba is építettek a fejlesztők egy kamerát, mely a szem elmozdulását elemzi, és ennek megfelelően változtatja a 3D-s információ megjelenését. Ezzel a technikával el lehet érni, hogy legyen némi szabadság a betekintési szögek szempontjából, de hátrány, hogy egyszerre csak egy felhasználó szempárjának mozgása követhető nyomon, így a 3D-s hatás a többi néző számára már nem lesz értékelhető minőségű. Természetesen a sztereó 3D mód igény esetén ki is kapcsolható, így a monitor hagyományos, úgynevezett 2D-s módban is működhet. A 25 hüvelykes LED-es háttérvilágítással rendelkező megjelenítő 1920x1080 pixeles felbontásra képes, ám a többi paraméter szempontjából a korábban bemutatott testvérmodellt másolja. Ennek megfelelően a TN+film panel 5 ms-os válaszidővel dolgozik, a statikus kontrasztaránya pedig 1000:1. A monitor a képet DVI, illetve HDMI bemeneten keresztül fogadja, emellett az LG a szoftveres támogatáshoz a TriDef technológiáját veszi igénybe, ami jelenleg a legjobb képességekkel megáldott sztereó 3D-s keretprogramnak tekinthető. Sajnos az LG DX2500 nem olcsó termék, mivel az ára – az Egyesült Államok fizetőeszközére átszámítva – 1150 dollár. A forgalmazás a következő év elején kezdődik meg, de egy ideig a dél-koreai piacra korlátozódnak majd a készletek. Si-hwan Park, a vállalat alelnöke elmondta, hogy a sztereó 3D-s technológiák legnagyobb méregfoga a szemüveg. Az LG elkötelezett a szemüvegmentes élmény mellett, így 2012-ben még több ilyen monitort dobnak majd piacra.

A iiyama bejelentette, hogy januárban forgalomba kerül a ProLite T2451MTS-B jelzésű monitor, mely 23,6 hüvelykes kijelzőt használ, a natív felbontása pedig 1920x1080 pixel. A TN panelre épülő újdonság átlagos válaszideje 5 ms lesz, amit a 250 cd/m²-es fényerő, valamint az 1000:1 kontrasztarány egészít ki. Utóbbi dinamikus módban 5 000 000:1 paraméterrel rendelkezik. A termék legérdekesebb része, hogy az alkalmazott kijelző érintésre érzékeny, ráadásul két ujj aktív munkásságát is érzékeli, sőt a gyártó egy stylust is mellékel a megjelenítőhöz. A 2 wattos sztereó hangrendszerrel is felszerelt monitor D-Sub, DVI-D és két HDMI bemenetet kapott. A ProLite T2451MTS-B a következő év legelején csak Japánban lesz kapható, de később a nyugatabbra fekvő országokba is eljut. A termék árcédulája várhatóan 410 dollár körül lesz.

Az AOC bejelentette, hogy érkezik az Aire Pro jelzésű monitor, mely egy 23 hüvelykes, IPS panellel szerelt versenyző lesz. Ennek megfelelően a termék 178 fokos betekintési szögekkel rendelkezik, mely értékhez 250 cd/m²-es fényerő és 50 000 000:1 dinamikus kontrasztarány társul. A képernyő natív felbontása 1920x1080 képpont, a válaszideje pedig szürkéből szürkébe történő váltás esetén 5 ms. A mindössze 9,2 mm vékony kijelző WLED-es háttérvilágítást használ, így a fogyasztása sem lesz magas, ráadásul a termék készenléti módban 0,1 wattal is beéri. A két darab HDMI bemenettel is felszerelt monitoron még egy sztereó hangrendszer is helyet kapott, továbbá extra szolgáltatás a Screen+ szoftver is, ami a kijelzőt négy részre oszthatja, ezzel segítve a felhasználó munkáját, ha több asztalra van szüksége. Ez mind nagyon jól hangzik, de ami még ennél is jobb, az az AOC Aire Pro, vagy európai néven i2353Fh 199 dolláros árcédulája. Természetesen a gyártó három év garanciát vállal majd a monitorra, melynek szállítása már megkezdődött. Arról nincs adat, hogy hazánkban megjelenik-e a termék, de a webáruházak világában ez áthidalható probléma. Érdemes megjegyezni, hogy a szeptemberben debütált Razor X monitor a fentebb részletezett újdonsághoz nagyon hasonlít. A korábbi modell azonban valamivel vastagabb, továbbá hiányzik róla a hangszóró, cserébe viszont került rá D-Sub bemenet.

A Canon megirigyelhette az Eizo 36"-os DuraVision FDH3601 monitorát, így saját, 4096x2160 pixel felbontású kijelző építésébe kezdett. Még tavaly írtunk az Eizo nagyratörő fejlesztéséről – a fentebb említett típusjelzésű óriásmonitorról – amely azonban a Japánt ért természeti katasztrófák és azok utóhatásai miatt még mindig nem jelent meg kapható termék formájában. Nos, úgy tűnik, kell majd számítaniuk konkurenciára, hiszen most a Canon is hasonló adottságú kijelzőt szeretne a piac – egyelőre – csendes vizeire bocsátani. A fényképezőgépek gyártásával is foglalkozó vállalat terméke azonban „csak” 30”-os lesz; a prototípust már most megtekinthetik a szerencsések az április 14-e óta tartó NAB shown. A vállalat célja ezzel a termékkel, hogy a C500, illetve az 1Dc kamerákkal felvett képanyagot natív felbontásban nézhessék vissza a felhasználók. Részletes műszaki paraméterekkel és árral egyelőre nem szolgált a Canon, de azt ígérték, még 2012 év vége előtt piacra kerül a monitor.

Az iiyama piacra dobta legújabb monitorját, melybe kapacitív, multi-touch érintésérzékeny IPS panel került. A legfeljebb kétujjas bevitelt támogató, 21,5"-es, 1920x1080 képpont megjelenítésére alkalmas kijelző válaszideje 8 ezredmásodperc, maximális kontrasztaránya 1000:1-hez. Az IPS panelből kifolyólag a látószög minden irányból 178 fok, de a fényerő csupán 225 cd/m²-t, ami akár kevés is lehet a felhasználási területet figyelembe véve. Látszólag hasonló paraméterekkel megáldott kijelzőt ugyanis találunk más gyártó kínálatában is, de az iiyama elsősorban interaktív áruházi kijelzőnek, kioszkokhoz, játékgépekhez és ehhez hasonló területekre ajánlja az új ProLite típust, ahová fényviszonyoktól függően a megadottnál nagyobb fényerőre is szükség lehet. A publikus felhasználásnak megfelelően a panel egy IP54 védettségű burkolatba került, ami alapból védelmet nyújt por és fröccsenő folyadék ellen, plusz a képfelület karcállóság tekintetében is az átlagnál egy magasabb osztályt képvisel. A fentebb említett képességek ellenére az iiyama ProLite T2234MC nem áll ellen a vandalizmusnak, de ellenőrzött környezetben, publikus beltéri használatra már ez a fajta védelem is megfelelő lehet. A D-Sub, DVI és USB összeköttetésekkel rendelkező, igény esetén falra is felszerelhető, portré módba is állítható kijelző 629 eurót kóstál.

Egyre több gyártó teszi le a voksát a passzív szemüveggel működő 3D mellett. Az LG a Cinema 3D sorozattal lépet rá erre az ösvényre, és az eladások alapján a vásárlók jobban szimpatizálnak ezzel a technológiával, így az aktív szemüveges 3D népszerűsége csökken. A passzív szemüveg alkalmazása tulajdonképpen adja magát, hiszen a felhasználók visszajelzései szerint a szemüveg jelenti az aktuális sztereó 3D-s technológiák Achilles-sarkát, így ha már nem lehet megszabadulni a pápaszemtől, akkor annak viselését kell elfogadhatóvá tenni. Az aktív szemüvegek ezen a ponton elvéreznek, ugyanis elektronika található bennük, így a súlyuk sosem veheti fel a versenyt a passzív megoldások tömegével. Szintén probléma, hogy az aktív szemüveget a működéshez fel kell tölteni, ami ugyan nem mondható hosszú folyamatnak, de mégis pár percet igénybe vesz, ami sokszor kellemetlen lehet. A passzív szemüvegek ettől a problémától mentesek, mivel teljes mértékben nélkülözik az elektronikát. A 27 hüvelykes mérettel és 16:9 képaránnyal rendelkező, HR274H jelzésű kijelző natív felbontása 1920x1080 pixel, míg a fényerő a dokumentáció szerint 250 cd/m². A LED-es háttérvilágítással felvértezett, 60 Hz-es frissítésre képes megjelenítő – szürkéből szürkébe történő váltás esetén – 2 ms-os válaszidőt alkalmaz, a bemenetek tekintetében pedig egy D-Sub, és két darab HDMI 1.4-es interfész van jelen. Fontos megjegyezni, hogy a 3D aktiválásának hatására a felbontás függőlegesen feleződik, mivel a páros és a páratlan sorok eltérő polarizációjú fényt biztosítanak a passzív szemüvegek számára. A gyártó a 100 000 000:1 dinamikus kontrasztaránnyal rendelkező, TN panelt használó terméket felvértezte egy sztereó hangrendszerrel, mely 4 wattos összteljesítmény leadására képes. Az újdonság maximális fogyasztása 27,5 watt, míg készenléti állapotban 1 wattnál is kevesebb energiát igényel. Ezenkívül a kijelző a talpazathoz mérten 60 fokos szögben dönthető. Az Acer HR274H automatikusan 3D-be konvertálja a hagyományos 2D-s tartalmakat, de a jobb minőség érdekében érdemes eleve 3D-s anyagot nézni a monitoron – a mellékelt passzív szemüveget használva. Sajnos a játékokhoz használható keretprogram kilétére még nem derült fény, de túl sok lehetőség nincs, így ha a vállalat mellékel a termékhez szoftveres támogatást, akkor a kiválasztott program, vagy az iZ3D, vagy a TriDef lesz. A HR274H már elérhető a nagyobb webáruházakban, az ajánlott fogyasztói ára pedig 599 dollár.

A HP bejelentette, hogy hamarosan forgalomba kerül a Compaq LE2002xm jelzésű monitor, mely 20 hüvelykes kijelzőt használ, a natív felbontása pedig 1600x900 pixel. A TN panelre épülő újdonság átlagos válaszideje 5 ms lesz, amit a 250 cd/m²-es fényerő, valamint az 1000:1 kontrasztarány egészít ki. Utóbbi dinamikus módban 3 000 000:1 paraméterrel rendelkezik. A LED-es háttérvilágítású termék vízszintes és függőleges betekintési szöge rendre 170 és 160 fok. A sztereó hangrendszerrel is felszerelt monitor D-Sub és DVI-D bemenetet kapott, vagyis a tervezők annyira nem erőltették meg magukat, de ezt az árazás feledteti. A HP Compaq LE2002xm ugyanis 155 dolláros ajánlott fogyasztói árat kap, a forgalmazása pedig a héten kezdődik meg. Irodákba abszolút ideális alternatíva lehet, de akár otthonra is használható, ha a vásárlónak nincsenek túl nagy igényei.

Július elején futott be a hír, hogy az ASUS elkészíti a ProArt monitorcsalád kisebbik tagját, a 23,6"-es PA238Q-t, mely a 24"-es elődhöz hasonlóan IPS panelt kap. Ugyanakkor a gyártó azt is tudtunkra adta, hogy ez a kijelző nem grafikusoknak készül, tehát valamivel gyengébb e-IPS panelt kap, így a színlefedettség 100% sRGB-lesz, a Wide Gamut pedig megmarad a nagyobb testvérnek. Alapjaiban véve a fekete színű káva piros csíkkal az alján, mint meghatározó stílusjegy megmaradtak a kistestvérnél is, akárcsak a minden irányba mozdítható, forgatható, dönthető állvány és kijelző. Természetesen a pivot, azaz portré mód mód is elérhető, aminek egy IPS panel esetében már inkább van értelme, mint a TN+filmeseknél. A káva vastagsága továbbra is a profeszionális modellekre jellemzően vaskos, de az IPS a TN-hez képest nagyobb fogyasztással is bír, tehát a LED világítás ellenére is szükséges a jobb szellőzést biztosítani. Szintén megmaradt a dupla USB aljzat a káva bal oldalán, de a fehér feliratos menüvezérlő és a bekapcsolásra szolgáló gombok átkerültek függőleges pozícióba a káva jobb oldalára, így alul (a piros sáv alatt) kicsit tudtak a méretből faragni. A 120 cd/m²-es értéken a feketepont 0,19 cd/m², ami 632:1 kontrasztarányt eredményez. Ennél lehetne picit jobbat mérni, de csak akkor, ha csökkentjük a fényerőt (középen mérve 100 cd/m²-en 0,14-es fekete mérhető). Ez összességében véve nem sok, mi 800:1 körüli értéket vártunk volna inkább. Sajnos nem véletlen, hogy ilyen magas feketét mértünk, mivel a bevilágítást vizsgálva jól látható, hogy a panel világosabb a kelleténél, és nem teljesen mentes a bevilágítástól sem (a bal felső sarkot és az alsó harmadot érdemes jobban megnézni). Természetesen a szokásos fényerőváltozás sem maradhat le a tesztből. Eltéréseket többnyire csak negatív irányba mértünk, kivéve a bal alsó sarkot. Átlagosan 9%-os ingadozást kaptunk eredményül, ami messze jobb, mint amit a TN+film panelnél megszokhattunk. Hozzá kell tennünk, ahány ponton mérjük, annyi eredmény jönne ki, tehát valószínűleg ennél nagyobb eltérést is kapnánk, ha meg tudnánk mérni közvetlenül a káva mellett részeket és a sarkokat is. Újfent csak azt írhatjuk, hogy az OSD már ismerős lehet a korábbi modellről. A kezelés egyszerű, a menüpontok magától értetődőek, illetve nem csak a szokásos RGB színeket, hanem CMY-t is állíthatjuk a menüből. Ezen kívül itt semmi extrát nem találunk. A fényerő és kontraszt variálásához nem kell belépni a menübe, hanem a fel és le nyilak gyorsgombként funkcionálnak, amelyekkel az említett funkciók egyből elérhetők. A videón is látható tesztben a négyzet össze-összezsugorodik (a piros háttérnél gyors mozgásnál jól látszik ez az effekt) és megtöbbszöröződik, ami sokkal jobb, mint a klasszikus utánhúzástünetek, mikor a négyzet hosszú csóvát húzva maga után nyúlik meg. Hasonlóak voltak a tapasztalataink a korábban vizsgált e-IPS panelekkel is, ezért a maga kategóriájában jónak mondható a PA238Q ezen a téren nyújtott teljesítménye. Játékokat vizsgálva nehezen lehet objektív véleményt mondani, mert egyeseknek még a 2 ms is sok, mások meg 16 ms-on is vígan elvannak. Viszont az IPS többi előnye mellett véleményünk szerint határozottan eltörpül a válaszidő-probléma. A betekintési szög vizsgálata hozta az IPS paneltől elvártakat, de mint minden panel, ez sem teljesen tökéletes. Gyakorlatilag itt is ismételni tudjuk, amit a 24"-es modellnél: felülről-alulról vizsgálva a színek sötétedéséhez irreálisan nagy szögben kell néznünk a panelt, míg oldalról vizsgálva enyhe glow effekt jelentkezik, de egyik sem vészes. Fogyasztás Ami a fogyasztást illeti, a gyártó maximum 33 wattot ad meg, persze kisebb fényerőn ez csökken. Kalibrált állapotban 24 wattos átlagot mértünk, ami magasabb, mint a hasonló méretű és szintén LED-es háttérvilágítással ellátott TN+film panelek fogyasztása (jellemzően 16-18 watt). Értékelés Az ASUS kijelzője több szempontból is nagyon jó eredményeket produkált, hiszen a kalibrálás során szédületesen alacsony értékeket kaptunk, a felépítés kiváló, a menü jól használható, a panel pedig egyenesen remek a háttérvilágítás kisebb beszűrődéseit leszámítva, ami főleg filmnézés közben okozhat először kellemetlen perceket, amíg meg nem szokjuk. Tekintve, hogy 120 000 forintnál olcsóbban sehol sem kapjuk meg a PA246Q-t, a PA238Q-t jó lenne 50 000 forint körüli áron látni, hogy árban a hasonló tudású Dell U2311H-val legyen nagyjából egy szinten, hiszen képességei ezt az árszintet tennék indokolttá. Sajnos a gyártó képviselete egyelőre nem tudott árat mondani, ez ugyanis csak a pontos megjelenés előtt lesz letisztázva, az pedig még egy-két hétbe is beletelik. Tartunk tőle, hogy ennél magasabb árral fogunk találkozni, hiszen a tengerentúlon 279 dollárt kérnek érte, tehát mire ideér, jó eséllyel még többe fog kerülni. Régen járt már nálunk olyan kijelző, amire azt mondtuk volna egyértelműen, hogy megéri az árát. Nos, 3 év garanciával az ASUS PA238Q 55 000 forint körül akár meg is érhetné, de ennél többet nem lesz érdemes érte adni, hiszen vannak olcsóbb e-IPS típusok is a piacon. Ott van például az említett Dell U2311H, vagy a hasonló tudású LG IPS231P is, ami szintén 50 000 forint alatt kapható, a nagyobb árkülönbözetet az ASUS pedig nem tudná mivel ellensúlyozni, hiába van például QuickFit, mert azt csak nagyon kevesen tudják kihasználni. Összességében nem kérdés, hogy az ASUS PA238Q egy remek kijelző, de díjat ár hiányában nem tudunk kiosztani.

A nagyobb méretű monitorok az utóbbi években kifejezetten olcsóvá váltak, így mára egy TN+film paneles, 24 hüvelykes megjelenítő beszerzése egyáltalán nem úri luxus. Pláne, ha a többi hardverkomponens árát nézzük, jelen esetben még egy nagyobb merevlemez is többe kerül, mint egy méretes monitor (sajnos). A felsőkategória persze továbbra sem a hétköznapi emberek játékszere, de nem is netezésre, illetve irodai munkára szánják őket, a célkeresztben olyan professzionális munkakörök állnak, mint például a tervezés, a videóvágás és a képszerkesztés. A Samsung legújabb 27 hüvelykes monitora, a Series 9 családba érkező S27A970 is komoly munkaeszköz benyomását kelti, ezt bizonyítja többek között WQHD felbontása is, mely 2560x1440 pixelt jelent. Ebben a kategóriában természetesen a TN+film panel nem szívesen látott vendég. Helyette a PLS (Plane Line Switching) teljesít szolgálatot, ami 5 ms-os válaszidőt, 1000:1 statikus kontrasztarányt és 300 cd/m² fényerőt produkál, betekintési szögei pedig 178 fokosak. A dizájn stílusos, letisztult, a panelt a káva széléig húzódó, tükröződésmentes üveg védi, az állvány pedig alumíniumból készült. A DVI, HDMI és DisplayPort bemenetek mellett 2 darab USB 2.0-s port és egy 7 wattos hangszórópár is a található a készüléken, ráadásul az újdonság a Mobile High Definition Link (MHL) kompatibilis eszközökkel (okostelefonok, tabletek) is együttműködik. A várhatóan márciusban érkező S27A970 vételára 1200 dollár lesz, először CES-en figyelhető majd meg testközelből.

Sok jó monitort kapni a piacon, és sok drágát is. De mi van akkor, ha mindenképpen új kijelzőt akarunk vásárolni, de nem akarunk alulmaradni a trendekkel szemben? Azaz legyen 16:9-es, Full HD felbontású, rendelkezzen valamilyen digitális csatlakozással is, ugyanakkor nincs sok pénzünk? Ekkor jön képbe a Gigabyte Group érdekeltségébe tartozó Gigazone egyik idehaza kevésbé ismert, megjelenítőkkel és monitorokkal foglalkozó márkája, a Topview. A hagyományos CCFL háttérvilágítással készülő A293wd típus a maga 26-28 000 forintos vételárával igen jó pozícióból indul, pláne akkor, ha közelebbről is megvizsgáljuk. Persze az olcsó termékek többségének hátrányai is vannak, ezekről is szót fogunk ejteni; egyelőre azonban haladjunk szépen sorban, és kezdjük az ismerkedést a külsővel! Nem is olyan régen, a LED-es korszak előtt a nagy gyártók is hasonló dizájnt vezettek be, mint amit a Topview most felvonultat. Fényes fekete káva, alul dizájnos, átlátszó műanyag elemmel és kör alakú talppal, mellyel nincs sok dolgunk, kicsomagolás után csak fel kell pattintani az állványra. A bekapcsológomb alul középen foglal helyet, bekapcsolt állatban pedig kéken világít, jó erősen, tehát sötétben egy kis megszokást igényel vagy le kell takarnünk egy öntapadós cetlivel. A négy menüvezérlő gombot is középre, a bekapcsológomb köré csoportosították. A képen jól látható, amit korábban a falra szerelhetőségnél említettünk: a talp és az állvány is le van csavarozva. A lényeg azonban jobb oldalon található: analóg mellett DVI csatlakozót is kapunk. Jack bemenet nincs, de hangszóró sincs a monitorban, ebben az ársávban pedig nem várható el a fej-/fülhallgató hosszabbító funkció. Itt a képek magukért beszélnek. Már pontosan szemből nézve is jól látszik, hogy a panel a sarkok felé sötétedik, de alulról nézve a legrosszabb a helyzet. Felülről vizsgálva a panel erősen kivilágosodik, oldalról nézve pedig a színek torzulnak. Asztali monitorok esetében láttunk már ennél jobb betekintési szögekkel rendelkező panelt is. Fogyasztás Már említettük, hogy ez a Topview monitor nem LED-es háttérvilágítást használ, ezért gyanítottuk, hogy a fogyasztás 20 watt fölött lesz. A mérés során gyanúnk beigazolódott: 27,4-29,3 watt közti fogyasztást mértünk. Nyilván nem ez fogja befolyásolni a vásárlás előtti döntést, de nem árt észben tartani, hogy a hagyományos CCFL technológia nagyjából 10 wattal fogyaszt többet, mint a LED-es megoldás. Értékelés Olcsó húsnak híg a leve, tartja a mondás, de ez nem mindig igaz. Az A293wd típusú kijelző annyit tud, amennyibe kerül. Vannak ugyan hibái, mint például a kontrasztarány, ami nem túl magas, valamint a betekintési szögek terén sem éri utol a legújabb TN paneleket, de összességében véve ez a monitor jó választás akkor, ha csak a pénz számít, a többi pedig másodlagos. Persze lehet mondani, hogy még gyűjtünk hozzá és veszünk jobbat, de ez nem mindenki számára alternatíva. Ha venni kell, akkor venni kell, nem mindenki ér rá gyűjtögetni és várni. Itt jön képbe a használt monitor faktor, de ezzel könnyű befürödni, valószínűleg garancia sincs már rájuk, tehát nem biztos, hogy a használt jobb választás. 26-28 ezer forintot ez a kijelző bőven megér, ráadásul DVI bemenet is van rajta. Ugyanakkor a konkurencia sem tétlenkedik, az LG, ASUS, AOC, HKC és BenQ is kínál hasonló áron, ugyanilyen tudású kijelzőt, tehát akármilyen jó is a maga kategóriájában a Topview, nem tud olyan nagy dolgot felmutatni, amiért kifejezetten ezt ajánlanánk, de ár/érték aránya miatt mindenképpen megérdemli a tetszett minősítést.

A Philips márkanévről kevés szó esik, ha monitorokról beszélünk, pedig a gyártó sem tegnap lépett be a kijelzők piacára. Az idei évben azonban megmozdult valami, a gyártó marketingje erősödni látszik, aminek látható jele az olvasók számára az, hogy most egy ilyen monitort tesztelhettünk. A Brilliance 235PL típus, mint irodai LCD monitor van jelen a gyártó kínálatában, de véleményünk szerint otthon is megállja a helyét, sőt abban is biztosak vagyunk, hogy sokan keresnek ilyen tudású kijelzőt otthonra. Ez a típus ugyanis nem a TN panellel és a mögé (pontosabban a kávába) helyezett W-LED háttérvilágítással akar kitűnni a vetélytársak közül, hanem néhány kényelmi és energiatakarékos funkcióval. Előbbi nem más, mint az állítható magasságú, dönthető és forgatható kijelző, ami többek között portré módot is kínál, míg az utóbbi a PowerSensor. Ezektől, pontosabban az állítható állvány funkciótól egyébként érthetetlen módon a többi gyártó a legtöbb esetben megfosztja vásárlóit, vagy csak a (fél)professzionális kategóriában nyújtja ezeket, pedig pontosan a TN+film panel az, ahol a szűk látószög miatt szükség lenne a széleskörű beállíthatóságra. Véleményünk szerint ez sokkal fontosabb, mint az, hogy milyen vastag vagy épp vékony a kijelző, ebbe a versenybe pedig a Philips most nem szállt be. A PowerSensorral, vagyis az ahhoz hasonló megoldással találkozhattunk már más kijelzőknél is, de nem mondhatjuk igen elterjedtnek. Ez esetben nem másról van szó, mint a kávába épített infravörös egységről, ami a visszaverődés alapján dönti el, hogy ülnek-e a kijelző előtt. Ha nem, akkor első lépésben csökkenti a fényerőt, majd kis idő elteltével készenléti állapotba helyezi a kijelzőt, de a szenzor továbbra is aktív marad. Amint a felhasználó visszatér, a szenzor ezt érzékeli, majd azonnal visszaáll az eredeti állapot és lehet folytatni a munkát, játékot vagy amit éppen csináltunk előtte. A kritikusok érvelését megelőzően el kell mondanunk, hogy ez a funkció azért jobb, mint az operációs rendszerbe épített szoftveres, időalapú megoldás, mert a PowerSensor az aktuálisan futó alkalmazástól függetlenül is kikapcsolja a monitort, míg a Windows energiagazdálkodás nem. A PowerSensort egy-két gombnyomással inaktiválhatjuk, ha olyan tevékenységet folytatnánk, amelynél távolabbról néznénk a kijelzőt és nincs igény a lekapcsolásra – például filmnézés közben. Több fokozatban állíthatjuk az érzékenységet, azaz pontosabban azt, hogy milyen távolságon belül érzékelje a felhasználót. A kijelzőt analóg és DVI bemeneten keresztül csatlakoztatható a PC-hez, notebookhoz. HDMI nincs, ami irodai monitor lévén nem meglepő, ugyanakkor a DiplayPortot hiányoljuk. Helyette a bal oldalon van egy USB port, ami szintén nagyon hasznos, ha például telefonunkat be akarjuk dugni tölteni vagy egy pendrive-ot akarunk csatlakoztatni és nem akarunk az asztali gép mögött turkálni, az előlaphoz hajolgatni (feltéve, hogy nem asztalon van a gépház is). A hangszórókat 3,5 mm-es jack kábellel lehet összedrótozni a hangkártya kimenetével, ezen felül pedig egy fejhallgató-csatlakozót is kapunk, ami már tényleg kimeríti a kényeztetés fogalmát. Kalibrált állapotban a legnagyobb eltérés DeltaE 3,0, a minimum pedig 1,0, ami már jónak számít. Az eredmény ennél is jobb lehetett volna, ha a teljesen feketétől és az 50%-os szürkéig pontosabb lenne a színvisszaadás, de ez a monitor erre képes. A 121 cd/m² fényerő mellett 0,18 cd/m² fényerőt mértünk a feketeponton, ami 670:1 kontrasztarányt jelent. A színlefedettség gyakorlatilag az sRGB-vel egyezik meg, itt-ott picit jobb nála, de TN panel esetében nem várhatunk jobbat. Végül megmértük az input lagot is. Nos, a szokásos stopperes mérések, 3-4 századmásodperc körüli értékét mutattak, ennél jobbat is láttunk már. A betekintési szögek terén nem voltak nagy elvárásaink. Tulajdonképpen ez a fotó szemlélteti legjobban, hogy miért jó az, ha széles tartományban állítható a kijelző dönthetősége és elforgathatósága. Főleg alulról nézve van szükség komolyabb beavatkozásra. A fogyasztás mérésére külön gondot fordítottunk, hiszen a monitor EPEAT Gold minősítéssel rendelkezik, illetve kíváncsiak voltunk a PowerSensor hatékonyságára is. Kalibrált állapotban képernyőtartalomtól függően 16,7-18,7 wattot mértünk, ami teljesen elfogadható, a hasonló méretű LED-es kijelzőknél ez jónak számít. A PowerSensort bekapcsoltuk, és hagytuk, hogy működésbe lépjen. A fényerő csökkentésével a fogyasztás 11,7 wattra csökkent, majd a háttérvilágítás kikapcsolásával a szenzoros készenléti állapotban 1,4 watt teljesítményfelvétel volt mérhető. Összegezve a tesztet, a monitor képminősége bizonyos szempontokat vizsgálva a TN+film vetélytársakhoz képest viszonyítva nem rossz, de a válaszidő és a fekete színvisszaadás csak közepesre sikeredett. Szigorúan nézve a HDMI vagy DisplayPort hiánya aggasztó lehetne, hiszen a hangot így külön kábellel kell átvinni, de ha úgy nézzük, a DVI bőven elegendő (amihez kábelt is találtunk a dobozban), pláne, hogy van HDCP támogatás, és extraként pedig fej/fülhallgató-kimenetet is kapunk. A PowerSensor jól teljesített, nekünk kifejezetten tetszenek az ilyen típusú megoldások, így legalább nem kell feleslegesen kapcsolgatni a kijelzőt, ezt elvégzni helyettünk automatikusan.

A legtöbb felhasználónak TN+film paneles monitora van otthon, amely tény, hogy a TFT LCD monitorok első megjelenése óta sokat fejlődtek, de alapvető korlátain nem képesek túllépni. Sokan azonban egyre kevésbé tolerálják ezek gyenge színreprodukcióját és szűk betekintési szögeit, de a gyártók mintha ezzel mit sem törődnének, csak ontják magukból a különböző néven forgalmazott, de lényegében ugyanolyan megjelenítőket. Szerencsére viszont nem minden cégnél talált süket fülekre az igény, az LG egy ideje már árul elérhető árú kijelzőket IPS panellel (IPS5 család), és most egy újabb termékcsaládot jelentett be, amely állításuk szerint kiütheti a nyeregből a TN+film paneles megjelenítőket.

2009 őszén adtuk hírül, hogy hazánkban is elérhető lesz a Philips LightFrame technológiára épülő monitorja, mely egy meghatározott hullámhosszú (kék) fény kibocsátásával próbálja meg csökkenteni a monitorbámulás szemre és idegrendszerre gyakorolt negatív hatását, aminek következtében a kijelző előtt végzett munka kevésbé lesz fárasztó és megterhelő. A szem harmadik fotoreceptorát már régóta vizsgálják a kutatók, mely állítólag a szervezet biológiai órájára van hatással, a megfelelő hullámhosszú fény pedig ezeket stimulálva nyugtató, pihentető hatást ér el. [+] Tulajdonképpen ezt használja a LightFrame technológia, melyet most a Philips Moda 248X3LFHSB típusjelzésű kijelző kávájába integráltak. Ahogy a neve (LightFrame) is mutatja, gyakorlatilag egy keretbe integrált világításról van szó jelen esetben is, mely enyhe kék fényt bocsát ki, nyugtatva a kijelző előtt ülő felhasználó szemét és idegrendszerét, ezzel javítva a koncentrációt és csökkentve a fáradékonyságot. A 23,6"-es, 1920x1080 képpont megjelenítésére alkalmas Philips kijelző más extrát nem kínál, leszámítva az alumíniumból készült talpat és állványt. A TN+film panel LED háttérvilágítással rendelkezik, tipikus válaszideje 5 ezredmásodperc (bekapcsolt SmartResponse mellett 2 ms-ra csökkenthető), maximális fényereje 300 cd/m², kontrasztaránya 1000:1-hez (SmartContrast: 20 000 000:1), betekintési szögei pedig 170/160 fokosak. A hátoldalon található bemenetek között VGA és dupla HDMI fedezhető fel, valamint az utóbbin érkező hangok továbbítására egy jack audiokimenet áll rendelkezésre. A Philips Moda 248X3LFHSB ára jelenleg 316 dollár körül alakul.

Nagyjából október közepére tehető, amikor Münchenben jártunk az NVIDIA Vision 2 bejelentésén, azonban ezzel kapcsolatos konkrét hardvert azóta nem nagyon láttunk, leszámítva tesztünk alanyát, amit működés közben az október végére szervezett londoni Asus X79 bemutató alkalmával már megcsodálhattunk. Majdnem két hónapot vártunk arra, hogy végre itthon, nyugodt környezetben is tapasztalatot szerezhessünk a részben megújult 3D Visionnel kapcsolatban, illetve azzal a monitorral, aminek 3D képességeiről az Asus helyi erői már Londonban elismerően nyilatkoztak. No, de ne szaladjunk ennyire előre, erről is lesz majd szó, azonban előbb a szokásos sorrendet kövessük! Az Asus VG278H típusjelzésű monitor 27 hüvelykes képátlóval bír, mely játékra bőven elegendő azt figyelembe véve, hogy minden bizonnyal csak egy személy fog előtte ülni, maximum 2 méteres távolságban. Másik fontos adat, amit már most előrebocsátanánk, hogy a nagy képátló mellé lazább pixelsűrűség jár, azaz maradt az 1920x1080 pixeles felbontás, ami minden bizonnyal a célközönségnek elegendő lesz. Persze szívesen láttunk volna valami megújulást ezen a téren, de ne feledjük, hogy a grafikus kártya ereje is meghatározó tényező, és nem mindenki tud/akar csúcs GeForce kártyát venni. Külsejét tekintve az Asus monitora meglehetősen hagyományos, csak néhány extrát tartogat, például magasságállítást (100 mm-es tartományban) és forgathatóságot, ugyanakkor nincs portré mód (pivot) és a dönthetőség is meglehetősen korlátozott (-5 – +15 fok). Szerencsére a káva nem túl vastag, de felülete tükröződik, ez pedig mínusz pontot jelent. Ezt ellensúlyozza a képernyő matt felülete és a ház tetejébe integrált infravörös adó, ami a 3D-hez fog kelleni (erről később). A monitorban két darab 3 wattos hangszóró is helyet kapott, de ezt ügyesen elrejtették a mérnökök, bár sok hasznát amúgy sem fogjuk venni, azt pedig nem gondoljuk, hogy egy ilyen monitor valaha is irodai kellék szerepét töltené be. Szükség esetén az állvány leszerelhető, és a 100 mm-es VESA furatokat használva a monitor falra is felszerelhető, amit a lefelé néző csatlakozók is támogatnak. A kalibrált értékekkel elégedettek voltunk, a korábbi TN+film paneles monitorok szintjét hozta, ami az árat tekintve ugyan nem nagy szó, ugyanakkor egy alapvetően játékra készült panelből nehéz lenne többet kicsikarni. Az átlagos delta E érték 1 alatt maradt, illetve a maximális szint 1,7 körül alakult. Mindenesetre az azért jól látszik, hogy a VG278H tervezésénél nem a grafikusok igényeit tartották szem előtt. A háttérvilágítás messze nem egyenletes. Ez nem meglepő ennél a paneltípusnál, de ebben az árkategóriában ennél picit jobb eredményt vártunk volna el, hiszen nagy fényerőnél ezek a hibák még inkább felerősödnek. Az más kérdés, hogy valószínűleg senki sem homogén fekete képet akar rajta bámulni, mindenesetre az már inkább elképzelhető, hogy játékok esetében egyes sötétebb helyszíneknél már zavaró lehet (de az is inkább csak 3D szemüveg nélkül). Fényerőből pedig van bőven, szerencsére a monitor elegendő tartalékkal rendelkezik ezen a téren, akár 400 cd/m² fölé is mehetünk annak ellenére, hogy az adatlapon a gyártó ennél jóval kevesebbet ad meg. A magas fényerő 3D-nél jön majd jól, de a minimum 100 cd/m²-es fényerő érték kissé magas lesz az érzékenyebb szemű felhasználók számára. Az OSD már ismerős lehet a korábbi modellekről. A kezelés egyszerű, a menüpontok magától értetődőek, de most értelemszerűen nem kapunk CMYK beállításokat, mint a ProArt modelleken, viszont van egy LightBoost menüpont, ami a 3D-s tartalmak esetében aktív. Ennek bekapcsolásával némi plusz fényerőt nyerhetünk, hogy kompenzáljuk a 3D-s szemüveg miatt elszenvedett fényerőveszteséget, amire szükségünk is lesz, ha 120 cd/m²-re kalibráljuk a kijelzőt és fényes nappal szeretnénk játszani. A fényerő, hangerő és Splendid üzemmódok variálásához nem kell belépni a menübe, hanem a káva jobb oldalának aljára helyezett gombok között található fel és le nyilakhoz tartozó gombok gyorsgombként működnek, amelyekkel az említett funkciók egyből elérhetők. A videó alapján nem estünk hasra, az eredmény inkább egy 5 ezredmásodperces kijelző szintjének felel meg, ezért érdemes a menüben a Trace Free menüpontban a maximális beállítást választani. Ez némi overdrive segítségével javít a helyzeten és két ezredmásodperc közelébe hozza a válaszidőt, cserébe néha előkerülnek a túllövésből fakadó szellemképek, de ez egyáltalán nem vészes. Az NVIDIA nagyot akart robbantani a 3D Vision bejelentésével, de csak mérsékelt sikereket ért el, legalábbis a hazai visszajelzések alapján. Ennek oka egyrészt a magas vételárban keresendő, hiszen nem volt elegendő csak a Vision 3D pakkot megvásárolni, kellett hozzá még egy 120 hertzre képes megjelenítő és egy megfelelő NVIDIA grafikus vezérlő is. Az anyagi dolgokon kívül viszont más is van a háttérben, ami miatt az azóta a tévégyártók körében is széles körben elterjedt technológia nem tudott osztatlan sikereket aratni: ez pedig az aktív záras szemüveg, illetve maga a szemüveg, hiszen sokan nem akarnak szemüvegben ülni a monitor előtt, hát még nem egy olyanban, ami vibrál is. Mint köztudott, az aktív záras technológia lényege, hogy a kijelzőn felváltva jelenik meg a jobb és bal szem számára vetített kép. Azt, hogy a jobb és bal szem csak az adott szem számára vetített képet lássa, úgy oldják meg, hogy a másik szembe érkező képet (azaz magát a fényt) a megfelelő időben a szemüveg adott lencséje elzárja. A technológiai megvalósítás pofonegyszerű: a szemüveg lencséi valójában kisméretű folyadékkristályos panelek, amelyek felváltva zárják el a fény útját, azaz egy időben csak az egyik szembe érkezik képi információ. Ahhoz, hogy ezek a váltások a vetített képpel szinkronban legyenek, szükség van egy szinkronjelre a szemüveg számára, amit vezeték nélkül kell eljuttatni. Egyes tévégyártók már 2,4 GHz-es rádiófrekvenciás átvitelt használnak, de az NVIDIA továbbra is megmaradt az infravörös szinkronjeleknél. A Vision 3D 2 újításairól nem szóltunk még. Valójában eget rengető újdonságokról nincs szó, hiszen maradt a másodpercenkénti 120 hertzes képfrissítés (szemenként 60), viszont a szemüveg formásabb és könnyebb lett. Nem utolsósorban pedig lencséi is nagyobbak, és mintha kevésbé lennének sötétek, tehát nem okoznak akkora fényerőcsökkenést, de ezt egyébként is kiküszöbölték a monitorba épített Light Boosttal, ami – mint említettük – képes megemelni a fényerőt a 3D-s tartalmaknál. Természetesen a szemüveg megváltoztatja a fehéregyensúlyt, ami normális jelenség, de sajnos ezen egyelőre nem lehet segíteni, tehát a kalibrált színek ilyenkor semmit sem fognak érni, erre pedig nem árt számítani. Az új szemüveg viselése kényelmes, a nagyobb lencsék pedig nem zavarják a kilátást, és a 27"-es monitor képterülete bőven elegendő a játékokhoz, szinte a játékban érezhetjük magunkat. A monitor mellé egy szintén Asus NVIDIA GeForce GTX 590 VGA vezérlőt passzintottunk, amihez a Batman: Arkham City és a The Elder Scrolls: Skyrim c. játékokat vettük elő, melyek mindegyike tökéletes 3D Vision támogatással rendelkezik. Végül a legjobb összehasonlítási alapot a Batman szolgáltatta, aminek első részével nem egyszer játszottunk már 3D-ben, így erre tudtunk a legjobban támaszkodni. Fél óra önfeledt játék után azon kaptuk magunkat, hogy mennyivel természetesebb érzést ezzel az összeállítással játszani, mint a korábbi 3D Visionnel, aminél 10 perc játék után már rosszul voltunk, és forgó gyomorral vettük az irányt a WC felé. Most semmi ilyesmit nem tapasztaltunk, sőt akár órákig is el tudtunk volna játszani vele. A mélységélesség állítása is jelentősen finomodott, így most már a teljes skálát használhattuk, nem csak egy szűk tartományban kaptunk jó képet, hanem tényleg oda állíthattuk, ahová jólesett. Ami pedig még meglepőbb volt, hogy nagyon sokat kerestük a 3D-re jellemző crosstalk effektet, ha pedig keresni kell, az már önmagában is jó hír! A baj akkor van, ha keresés nélkül is azonnal szembeötlik a szellemkép. Crosstalk effekt tehát van ennél a monitor-szemüveg párosnál is, de fényévekkel előrébb jár a technológia, mint az előző változatnál és a korábbi kijelzőknél. Ez egyrészt annak is köszönhető valószínűleg, hogy az NVIDA-nál rengeteget dolgoztak a pontos szinkronizáción, ami az egyik kulcseleme a crosstalk kivédésének. Az Asust is megilleti a dicséret, hiszen ezek szerint a válaszidő most elég alacsony ahhoz, hogy váltásnál a megfelelő képek csak a megfelelő szembe jussanak el. A 2D-nél tapasztalt csalódás után tehát a VG278-ra csak annyit mondhatunk, hogy 3D-re szenzációsan jó választás! Értékelés Az eredményekből, a felépítésből és a hozzáadott kiegészítőkből világosan látszik, hogy a VG278H alapvetően egy gamer kijelző, aminek célkeresztjében egyértelműen a játék és a 3D-s felhasználás áll. Munkára mi sem ajánlanánk a VG278H-t, mert ahhoz túlságosan drága, ráadásul 2D-s megjelenítés terén nem hozza az elvárható eredményeket. A háttérvilágítás beszűrődése, a gradienseknél megfigyelhető sávosodás, a színhűség hiánya és magas minimum fényerő nem teszi a legjobb munkaeszközzé. Ha nagyon kukacoskodni akarnánk, akkor még azt is felróhatnánk neki, hogy ekkora képátlóhoz ez a felbontás nem elegendő. Ugyanakkor ennek a típusnak nem is a munka a fő profilja, hanem épp ellenkezőleg: a játék, méghozzá 3D-ben. A kissé magas input lagot leszámítva derekasan megállja a helyét, a HD felbontás és a képfelület bőven elegendő, a 3D-s kompatibilitás és megjelenítés pazar, van fényerőtartalék is. Minden egyben van ahhoz, hogy egy kiadósat játszhassunk, feltéve, hogy hajlandóak vagyunk kifizetni a borsos vételárat. Ebben ugyan benne van a komplett 3D Vision 2 csomag is, de még egy jobb NVIDIA grafikus vezérlőkártya is kell hozzá, ami ha nincs alapból, akkor összességében nem kis kiadásra kell számítani.

Az Acer manapság a méretet helyezi előtérbe, így a vállalat ismét előállt egy meglehetősen nagy monitorral, mely ezúttal a V273HL jelzést viseli. A TN+film panelt használó, 27 hüvelykes megjelenítő natív felbontása 1920x1080 pixel, míg a fényerő a dokumentáció szerint legfeljebb 300 cd/m². A LED-es háttérvilágítással felvértezett újdonság 5 ms-os tipikus válaszidőt alkalmaz, a dinamikus kontrasztarány pedig 100 000 000:1. A statikus kontrasztarány sajnos nincs megadva, de ez az érték valószínűleg 1000:1. A vékony terméken HDMI, DVI és D-Sub bemenet található, emellett USB HUB-ról és sztereó hangrendszerről is gondoskodtak a tervezők. Utóbbi 2 wattos összteljesítményre képes. A gyártó szerint az újdonság energiatakarékos is, de a konkrét értékekről nincs információ. Az Acer V273HL forgalmazása már megkezdődött, az ajánlott fogyasztói ára 76 000 Forint (3 év garanciával).

Az NEC bejelentette, hogy a hónap végén érkezik a MultiSync EA sorozatba tartozó EA223WM jelzésű monitor, mely egy 22 hüvelykes, TN panellel szerelt példány lesz. A LED-es háttérvilágítást használó újdonság 250 cd/m²-es fényerővel rendelkezik, amihez 1000:1 statikus kontrasztarány társul. Utóbbi érték dinamikus módban 25 000:1 paraméterre módosul. A képernyő natív felbontása 1680x1050 képpont, a tipikus válaszidő pedig 5 ms. A D-Sub, DVI-D és DisplayPort bemenettel felszerelt monitor kapott egy kétwattos sztereó hangrendszert, emellett rendelkezik egy négyportos USB HUB-bal, valamint Kensington biztonsági slottal. A termék kijelzője dönthető, illetve elfordítható, továbbá a magasság állítása is megoldott 13 cm-es mértékben. Ezt egészíti még ki a panel 90 fokban való forgathatósága. Érdekes funkció még a Control Sync, mely lényegében a többmonitoros megjelenítést teszi lehetővé. Ehhez szükséges egy mestermonitor, amit lényegében a VGA-ra kell csatlakoztatni, majd a további öt kijelzőt a Control Sync interfész segítségével kell sorban felfűzni. Természetesen fontos adalék, hogy az adott grafikus kártya képes legyen kiszolgálni hat darab 1680x1050 képpontos felbontással rendelkező monitort. Ha ez nem lehetséges, akkor a kevesebb kijelzővel kell kalkulálni a többmonitoros megjelenítés során. A monitor megszerezte az ENERGY STAR 5.1-es, a TCO 5.2-es és az EPEAT Silver minősítését, melyek jelzik, hogy energiatakarékos és környezetbarát termékről van szó. Az NEC beépített a kijelzőbe egy Eco módot, melyet igény esetén be lehet kapcsolni, és a termék a fényerő csökkentésével próbál energiát spórolni, emellett a megjelenítő a saját ökológiai lábnyomát is monitorozza. Ez a carbon footprint néven ismert fogalom nagyjából azt jelenti, hogy a készülék által felhasznált energia előállítása közben mennyi szén-dioxid keletkezett. Az NEC EA223WM három év garanciával, 259 dolláros ajánlott fogyasztói áron kerül majd az üzletekbe.

A NEC bejelentette, hogy hamarosan forgalomba kerül a AccuSync AS241W jelzésű monitor, mely 24 hüvelykes kijelzőt használ, natív felbontása pedig 1920x1080 pixel. A TN panelre épülő újdonság átlagos válaszideje 5 ms lesz, amit a 300 cd/m²-es fényerő, valamint az 1000:1 kontrasztarány egészít ki. A LED-es háttérvilágítású termék vízszintes és függőleges betekintési szöge rendre 170 és 160 fok. A monitor megszerezte az ENERGY STAR 5.1-es, a TCO 5.2-es és az EPEAT Silver minősítését, melyek jelzik, hogy energiatakarékos és környezetbarát termékről van szó. Az NEC beépített a kijelzőbe egy Eco módot, melyet igény esetén be lehet kapcsolni, és a termék a fényerő csökkentésével próbál energiát spórolni, emellett a megjelenítő a saját ökológiai lábnyomát is monitorozza. Ez a carbon footprint néven ismert fogalom nagyjából azt jelenti, hogy a készülék által felhasznált energia előállítása közben mennyi szén-dioxid keletkezett. A D-Sub és DVI-D bemenettel rendelkező monitor kijelzője dönthető, ám a forgathatóság és a magasság állítása sajnos kimaradt. A három év garanciával érkező NEC AccuSync AS241W 240 dolláros ajánlott fogyasztói árat kap, a forgalmazása pedig még ebben a hónapban megkezdődik.

Utóbbi időben mintha lecsillapodott volna a 3D-vel kapcsolatos őrület, de ez korántsem jelenti azt, hogy már teljesen le is csengett volna. Erről tesz tanúbizonyságot az is, hogy a tévékínálat alsóbb szegmenseiben is felbukkannak 3D megjelenítésre képes modellek, tehát akár mondhatjuk azt is, hogy mostmár széles körben elterjedt megoldással van dolgunk – még akkor is, ha egyelőre ezt a képességet nem használják ki tömegesen. Ami a PC-piacot illeti, a helyzet szinte változatlan, habár időről időre a gyártók megpróbálják egy-egy újdonsággal, például a Vision 2-vel felrázni. Talán nem állunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy PC-n közel sem akkora a 3D megjelenítők iránti fogékonyság, mint a tévéknél, de az NVIDIA évek óta életben tartja a Vision programot, és az AMD is beszállt a HD3D-vel, még ha nem is olyan szinten, mint ahogy azt a zöldek teszik. Ezen a ponton egyébként majd a Windows 8 jelentheti az áttörést, ami egységesíti a sztereó 3D-t, így nem feltétlenül szükséges külön keretrendszer a működéhez, mivel a natív támogatás egységes formában lesz beépíthető a programokba, és ez várhatóan bármilyen grafikus kártyán menni fog. Azt a tényt viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a 3D-s kijelzők választéka még mindig töredéke a hagyományosnak, és egyelőre úgy tűnik, ez nem is fog változni – hiába terjedtek el az aktív záras, 120 Hz-es kijelzők mellett a passzív, FPR 3D-t felvonultató darabok. Annyi változás viszont tapasztalható, hogy ezidáig egy gyártó általában egyféle 3D technológiai megvalósítás mellett tette le a voksát, mint például a Samsung vagy az LG, azonban ez a trend a jövőben megváltozhat. A tévék piacán a Panasonic már megtette az első lépést, az IT-iparban pedig az Acer ismerte fel, hogy mindkét technológiát meg kell lovagolni, így az új, H sorozatú kijelzők között aktív és passzív modelleket egyaránt találhatunk. Tesztalanyunk, a 27"-es HR274H is utóbbiak közül került ki, tehát az LG megoldását használja a 3D-s képek előállításához, és ennek megfelelően jár hozzá egy darab passzív szemüveg is. A HR274H kávája, kerete, állványa és talpa egyaránt fényes műanyagból készült, ami egybevág a gyártó által kitalált, fogyasztói szegmensbe szánt dizájnvonallal. Szerencsére a kijelző felülete nem fényes, de nem is teljesen matt – inkább félfényes –, ugyanakkor zavaró tükröződések nincsenek. A talp külön csavarozható fel, az állvány pedig a szokásos dönthetőségen kívül más állítási lehetőséget nem kínál fel. VESA furatok (100 mm-esek) viszont vannak, így az állvány és a talp leszerelése után akár falikonzolra is felcsavarozhatjuk a kijelzőt, amiben a csatlakozók sem fognak bennünket megakadályozni. Csatlakozók A lefelé néző csatlakozópanelen a szokásos tápcsatlakozón kívül egy D-Sub, 2 darab HDMI képbemenet, valamint két darab jack aljzat fedezhető fel. A DVI-t kicsit hiányoltuk, de a célcsoportot elnézve ezen a ponton most kivételesen lehetünk elnézőbbek, pláne hogy egy HDMI-HDMI kábelt is találunk a dobozban. A dupla HDMI-nek köszönhetően, amennyiben van rá igény, asztali Blu-ray meghajtót és PC-t vagy notebookot is köthetünk rá egyszerre, megúszva ezzel a kábelek dugdosását.

 

A tesztelést DVI aljzat hiányában a gyárilag mellékelt HDMI kábel csatlakoztatásával kezdtük, majd a kalibrálást megelőzően megmértük a gyári beállítást, valamint az egyes előre beprogramozott képi üzemmódokat. A háttérvilágítást vizsgálva jelentős beszűrődést a két alsó sarkot leszámítva nem fedeztünk fel, és ezek mértéke sem érte el a zavaró szintet, így a szélesvásznú filmek esetén tapasztalható alsó fekete sávon sem okoz majd ez problémát. A fekete színmélysége is elfogadható volt, a feketeponton mért 0,12 cd/m² megtette a hatását. OSD menü Az OSD menü vezérlésére szolgáló érintőgombok rejtve vannak a káva jobb alsó sarkában, háttérvilágításuk csak abban az esetben kapcsol be, ha ezt a terület megérintjük. A 2D->3D konverziós funkciót is az itt található gombbal lehet bekapcsolni, az ezzel kapcsolatos további finomhangolás pedig a menüben végezhető el. A TN+film paneltől nem számíthatunk semmi újdonságra, de ezek között is vannak jobbak-rosszabbak. Szerencsére az Acer a jobbak között van, leszámítva, hogy alulról ez is nézhetetlen, így tehát ez a monitor sem alkalmas az ágyban fekvős mozizásra. Oldalról viszont egészen tűrhető a látvány (noha még így is messze van egy IPS vagy VA paneltől), ha nem forszírozzuk az értelmetlenül széles szögeket. Mivel passzív 3D-s megjelenítőről van szó, a képfrissítés nem 120, hanem csak 60 hertz, ugyanis a két szem számára küldött kép egyszerre jelenik meg a kijelzőn, nem pedig felváltva, mint az aktív rendszerű kijelzők esetében. Két, részben különböző képtartalommal rendelkező képkockát egyidőben megjeleníteni úgy, hogy az szétválasztható legyen, nem éppen könnyű feladat. Ennek megoldása első lépésben, hogy a két megjelenítendő képből az egyiknek csak a páros, a másiknak pedig csak a páratlan sorait küldjük a kijelzőre. Egyszerűbben fogalmazva, a páros sorok például a bal szem, míg a páratlan sorok a jobb szem számára eljuttatandó képi információt hordozzák. Ez önmagában még mindig nem elég a 3D-hez, pár trükköt még be kellett vetni annak érdekében, hogy a jobb és bal szem számára csak a megfelelő képi információ jusson el. Ehhez az LG által kifejlesztett FPR (Film-type Patterned Retarder) réteget használják, amit a panel elé feszítenek ki. Az FPR feladata, hogy a panelből kilépő fényt (azaz magát a képet) páros és páratlan soronként polarizálja. Igen ám, de a helyzet nem ilyen egyszerű, hiszen szemünk önerőből a polarizáció ellenére sem lesz képes szétválasztani a páros és páratlan sorokat, azaz a jobb és bal szem számára küldött képet. Itt jön képbe a passzív szemüveg: ennek lencséi úgy vannak megalkotva, hogy az adott polaritású fényt (tehát adott szemnek szánt képet) átengedje, míg a másikét kiszűrje, ezzel megakadályozva a nem kívánt képi információ adott szembe jutását. Amennyiben ez sikerült, a 3 dimenziós kép összerakása már az agy feladata, de valójában az aktív megoldáshoz hasonlóan itt sem másról van szó, mint a szemünk és agyunk átveréséről a kívánt hatás elérése érdekében. Korábban még nem volt szerencsénk passzív 3D megjelenítésre képes monitorhoz, de számos tévét láttunk már, ami alapján ígéretesnek tűnik az FPR-es megoldás. Mégis volt bennünk egy kis félelem, ami nevezetesen a közeli nézőponttal kapcsolatosan fogalmazódott meg bennünk. Sajnos félelmeink beigazolódtak: az FPR-ből adódó felbontás feleződésének zavaró hatását nem tudtuk elfelejteni. A 3D effektekkel ugyan nem volt baj, de szemünket zavarta a kieső sorok látványa, ami filmek esetében az elmosások miatt kevésbé volt ingerkeltő, ugyanakkor a pengeéles képekkel operáló játékoknál annál zavaróbb volt. Az előző oldalon taglalt technológiai leírás során szándékosan nem említettük az előnyök között a passzív 3D esetén nem sűrűn előforduló crosstalk jelenséget, ez ugyanis nem egészen egyértelmű, hanem a keretrendszertől és az alkalmazott paneltől is függ. Az újabb generációs FPR paneles tévéknél valóban nem láthatunk klasszikus "áthallást", azonban a korai darabok, főleg közelről nézve (mint a jelenleg tesztelt monitor esetében is) még nem tökéletesek, némi szellemképhez hasonló jelenséget ott is fel lehet fedezni. Kicsit csalódottak is voltunk a HR273H ezen a téren nyújtott képességeiben, ugyanis a Vision 2 tesztet követően itt is arra számítottunk, hogy hasonlóan jó eredményekről tudunk beszámolni, ám sokkal erősebben jelentkezett az áthallásra jellemző effektus, mint amire előzetesen számítottunk. Ez azonban a keretprogram hibája is – ezt máris kifejtjük részletesebben. Mielőtt tehát elrohannánk a boltba új monitort vásárolni, nem árt tisztában lenni azzal, mi vár ránk kompatibilitás terén, amennyiben nem 3D-s Blu-ray lejátszóval, hanem PC-vel összekötve akarunk 3D-ben játszani. Az "Optimized for NVIDIA GeForce 3D" felirat nem véletlenül virít a dobozon, ez pedig nem sok jót ígér az AMD kártyák tulajdonosai számára, de tulajdonképpen az NVIDIA grafikus vezérlőkkel rendelkezők sem lesznek maradéktalanul boldogok. A monitor ugyan 3D-s megjelenítésre bírható a Vision keretprogrammal, de ezzel nincs teljesen megoldva a kijelző rendeltetésszerű meghajtása, mivel az NVIDIA alapvetően aktív rendszerre optimalizál, ez pedig a 3D-s képminőségromlással jár egy passzív kijelzőn. Erről mi is meggyőződtünk a teszt során, mivel a Vision-támogatáson felbuzdulva NVIDIA GeFroce GTX 580-assal kezdtük a tesztelést, mondván, hogy ezzel egyből ki lehet használni az Acer HR274H 3D-s képességeit. A Vision használatának eredménye, hogy a 3D működött, de sok helyen csúnya crosstalk effektussal találtuk szembe magunkat. Éppen ezért a monitor 3D-s képforrásának előállítását érdemes egy olyan, univerzális megoldásra bízni, mint amit az AMD-tulajdonosoknak kell használniuk a legtöbb esetben. Az AMD kártyabirtokosoknak, ha szerencséjük van, akkor a játék támogatni fogja az AMD saját HD3D rendszerét, ami vállalható megoldást nyújt minden téren. Hátránya, hogy csak igen kevés játék támogatja egyelőre (pl. Dirt 3, Deus Ex: Human Revolution). Vannak olyan programok is, melyek saját rendszert használnak, például az Avatar, de ezek száma elenyésző, szóval érdemes külső keretprogramokra támaszkodni mint az IZ3D vagy DDD (TriDef). Tulajdonképpen képminőség tekintetében ugyanezek beszerzése ajánlott a GeForce-tulajok számára is, mivel az említett rendszerek a passzív szemüvegeket is natívan támogatják, és sokkal jobb eredményt adnak, mint a Vision. Erről mi is megbizonyosodtunk, mert a Vision után az IZ3D 30 napos próbaverzióját izzítottuk be (AMD-s kártyával is), és határozottan jobb képet kaptunk. Sajnos a limitált ideig használható próbaverziókat leszámítva az IZ3D és DDD nem ingyenesek, kivéve abban az esetben, ha a 3D kijelző gyártója mellékeli valamelyik keretprogram teljes változatát. Ez ritka, de nem példátlan eset, ám a HR274H-hoz a Visiont leszámítva nem jár ilyen típusú támogatás. Az IZ3D 40, a TriDef DDD pedig 50 dolláros áron érhető el, tehát ezt még érdemes belekalkulálni a vételárba. Vásárlás előtt viszont érdemes kipróbálni a 30 napos próbaverziókat, mert a játéktámogatási lista némileg különbözik. Jelenleg az IZ3D akciót is hirdetett az AMD Radeon HD 5000/6000 családba tartozó kártyával rendelkezők számára, akik most 50%-os kedvezményt kaphatnak keretprogramjuk árából (20 dollár pedig már nem is tűnik olyan soknak). Ha nem akarnánk pénzt kiadni keretprogramra, akkor választhatjuk a 2D->3D konvertálást, amit a monitor végez el a grafikus kártya segítsége nélkül. Természetesen ezt is kipróbáltuk, de a véleményünk továbbra is az, hogy ez a képesség még kiforratlan (tévék esetében is), ezért inkább csak hiánypótló vésztartaléknak tekinthető, nem pedig állandó használatra szánt funkciónak. A gyengébb hatásfok miatt a térbeli látvány nem közelíti meg azt, amire a meghajtó- és keretprogramok képesek, így mindenképpen érdemes inkább ezekben gondolkodni. Kompatibilitás és értékelés A térbeli megjelenítés, és azon belül a különböző technológiák megítélése viszonylag szubjektív, éppen ezért senkit sem akarunk lebeszélni arról, hogy kipróbálja ki a passzív 3D-s monitorokat, köztük az Acer HR273H típust is. Már csak azért sem, mert nem mindenki számára zavaróak azok a jelenségek, amiket mi itt felsoroltunk, és úgy tűnik, sokan együtt tudnak ezekkel a negatívumokkal élni, különben az FPR-es kijelzők már rég nem lennének a piacon. Amúgy sem tisztünk lehúzni egy feltörekvőben lévő technológiát, ami egyébként a tévék estében már bizonyította létjogosultságát, de PC-n még csak most bontogatja szárnyait.

Öt hónappal ezelőtt járt nálunk utoljára Philips monitor, akkor ismerkedhettünk meg a gyártó egyik újításával, az energiatakarékosságot elősegítő PowerSensorral. A rendszer lényege, hogy az előlapon elhelyezett adóból infravörös sugarat bocsát ki, és egy szenzorral érzékeli a monitor előtt ülő felhasználóról visszaverődő jeleket. Ha a visszaverő jelek szöge nem esik bele az adott érzékenységhez rendelt tartományba, akkor ezt a monitor szoftvere úgy érzékeli, hogy a felhasználó nincs a gép előtt, tehát egy megadott idő után aktiválja az energiatakarékos állapotot, kvázi jelentősen lecsökkenti a fényerőt. A PowerSensor érzékenysége tehát állítható, amire azért van szükség, mert az egyes felhasználók más-más távolságból szeretik nézni a monitort, így elkerülhetővé válik a fals jelek érzékelése (például a falról visszaverődött jeleké). A PowerSensor megléte nem mindenki számára fontos vagy előnyös, hiszen sokan azonnal kikapcsolják a monitort, ahogy felállnak a monitor elől, mások pedig inkább az operációs rendszer időzítőjére bízzák a készenléti üzemmód bekapcsolását. Egy irodában viszont, ahol gyakran kell elmozdulni a gép mellől meghatározhatatlan időre (gyakran csak 10-20 mp-re vagy 1-2 percre), ott nem feltétlenül egészséges (átvitt értelemben, természetesen) a bekapcsológombot túl sűrűn nyomkodni. Otthoni felhasználásra a PowerSensor viszont nem mindig hasznos, mivel minden olyan tevékenységhez, amit tipikusan távolabbi üléspozíciót igényel (például filmnézés), ott mindig ki kell iktatni. Nehéz kifejezetten olcsó monitort csinálni digitális bemenetekkel, de mostanság egyre gyakrabban találkozunk DVI és HDMI csatlakozókkal az olcsóbb kategóriában is, ahogyan ezen a kijelzőn is. Beépített hangszórót ugyan nem kapunk, de ha a monitort HDMI-n csatlakoztattuk a számítógépre, akkor tudjuk használni a hátoldalon található 3,5 mm-es jack kimenetet; erre erősítővel ellátott hangfalszettet vagy fejhallgatót dughatunk. A menü nem igazán tartogat extrákat számunkra, minden egyértelmű és könnyen kezelhető. Ez utóbbi a meglehetősen finoman működtethető érintőgombokkal zajlik, melyek a káva jobb alsó sarkában kaptak helyet. Az érintőgomb egyik nagy hátránya, hogy a káva minduntalan ujjlenyomatos lesz, főleg, hogy a sokak által gyakran használt ki- és bekapcsoló gomb is ilyen. Szöveges feliratot ugyan csak az egyik kapott, de az egyértelmű ábrákból könnyen kitalálható a funkciójuk. A gyártó 24 wattos maximális fogyasztási értéket ad meg, ami természetesen mindent maximumra állítva értendő, de ezt a legritkább esetben használjuk, tehát szokás szerint a kalibrált beállítással végeztük el az erre vonatkozó méréseket. Az eredmény 16,5-18,5 watt között váltakozott képtartalomtól függően, tehát a LED-es világítás hozza 10 wattos előnyét a hasonló méretű, de CCFL háttérvilágítást alkalmazó kijelzőkkel szemben. A Philips 227E a kicsit bizonytalan talp ellenére egy nagyon igényesen összerakott 21,5"-es LED-es monitor, de van még egy kisebb hibája: ez pedig az ára. 37 000 forint ebben az árkategóriában első látásra nem éppen "best buy". Ami egyébként megdobja az árat, az a digitális bemenetek – főként a HDMI – megléte, ugyanis a hasonló méretű, ugyanilyen bemenettel is rendelkező konkurensek alig-alig olcsóbbak (32-33 000 forint körül kaphatók), és akkor azok nagy részén nincsenek olyan extrák, mint az érintőgombok vagy a PowerSensor. Így nézve a 227E ára már nem is olyan vészes.