Öt hónappal ezelőtt járt nálunk utoljára Philips monitor, akkor ismerkedhettünk meg a gyártó egyik újításával, az energiatakarékosságot elősegítő PowerSensorral. A rendszer lényege, hogy az előlapon elhelyezett adóból infravörös sugarat bocsát ki, és egy szenzorral érzékeli a monitor előtt ülő felhasználóról visszaverődő jeleket. Ha a visszaverő jelek szöge nem esik bele az adott érzékenységhez rendelt tartományba, akkor ezt a monitor szoftvere úgy érzékeli, hogy a felhasználó nincs a gép előtt, tehát egy megadott idő után aktiválja az energiatakarékos állapotot, kvázi jelentősen lecsökkenti a fényerőt. A PowerSensor érzékenysége tehát állítható, amire azért van szükség, mert az egyes felhasználók más-más távolságból szeretik nézni a monitort, így elkerülhetővé válik a fals jelek érzékelése (például a falról visszaverődött jeleké). A PowerSensor megléte nem mindenki számára fontos vagy előnyös, hiszen sokan azonnal kikapcsolják a monitort, ahogy felállnak a monitor elől, mások pedig inkább az operációs rendszer időzítőjére bízzák a készenléti üzemmód bekapcsolását. Egy irodában viszont, ahol gyakran kell elmozdulni a gép mellől meghatározhatatlan időre (gyakran csak 10-20 mp-re vagy 1-2 percre), ott nem feltétlenül egészséges (átvitt értelemben, természetesen) a bekapcsológombot túl sűrűn nyomkodni. Otthoni felhasználásra a PowerSensor viszont nem mindig hasznos, mivel minden olyan tevékenységhez, amit tipikusan távolabbi üléspozíciót igényel (például filmnézés), ott mindig ki kell iktatni. Nehéz kifejezetten olcsó monitort csinálni digitális bemenetekkel, de mostanság egyre gyakrabban találkozunk DVI és HDMI csatlakozókkal az olcsóbb kategóriában is, ahogyan ezen a kijelzőn is. Beépített hangszórót ugyan nem kapunk, de ha a monitort HDMI-n csatlakoztattuk a számítógépre, akkor tudjuk használni a hátoldalon található 3,5 mm-es jack kimenetet; erre erősítővel ellátott hangfalszettet vagy fejhallgatót dughatunk. A menü nem igazán tartogat extrákat számunkra, minden egyértelmű és könnyen kezelhető. Ez utóbbi a meglehetősen finoman működtethető érintőgombokkal zajlik, melyek a káva jobb alsó sarkában kaptak helyet. Az érintőgomb egyik nagy hátránya, hogy a káva minduntalan ujjlenyomatos lesz, főleg, hogy a sokak által gyakran használt ki- és bekapcsoló gomb is ilyen. Szöveges feliratot ugyan csak az egyik kapott, de az egyértelmű ábrákból könnyen kitalálható a funkciójuk. A gyártó 24 wattos maximális fogyasztási értéket ad meg, ami természetesen mindent maximumra állítva értendő, de ezt a legritkább esetben használjuk, tehát szokás szerint a kalibrált beállítással végeztük el az erre vonatkozó méréseket. Az eredmény 16,5-18,5 watt között váltakozott képtartalomtól függően, tehát a LED-es világítás hozza 10 wattos előnyét a hasonló méretű, de CCFL háttérvilágítást alkalmazó kijelzőkkel szemben. A Philips 227E a kicsit bizonytalan talp ellenére egy nagyon igényesen összerakott 21,5"-es LED-es monitor, de van még egy kisebb hibája: ez pedig az ára. 37 000 forint ebben az árkategóriában első látásra nem éppen "best buy". Ami egyébként megdobja az árat, az a digitális bemenetek – főként a HDMI – megléte, ugyanis a hasonló méretű, ugyanilyen bemenettel is rendelkező konkurensek alig-alig olcsóbbak (32-33 000 forint körül kaphatók), és akkor azok nagy részén nincsenek olyan extrák, mint az érintőgombok vagy a PowerSensor. Így nézve a 227E ára már nem is olyan vészes.
dec
20
Philips 227E3LPH
| Szerző:
monosadolf
| 6:01 pm
0
Szólj hozzá! A bejegyzés trackback címe:
https://monitorok.blog.hu/api/trackback/id/tr584473232
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.